NEW NEW NEW NEW

a blogom új helyen folytatódik. ha ti utálóim, csodálóim, illetve a semlegesen viszonyulók alfajába tartoztok, gyertek velem, kövessetek. új élet (=ugyanaz az elbaszott szar, csak mindig máshol), új bloghely, vagy mi a tököm. nos:

vapity.blogspot.com

k-lyuk

ezt muszáj gyorsan leírnom, aztán már megyek is szenvdicset csinálni, mert ma megyünk a sulival a mátrába és kell szendvics. szóval, azt álmodtam hogy johnny deppel szeretkezek. semmi részletre nem emlékszem, csak a tényre. ezt adjátok össze.

meg aza kérdésem, hogy az idős embereknek idő szaguk van e? szerintem igen. ezen gondolkodtam a metrón. meg azon hogy ez mennyire jó szám:

elveszni a K-lyukban... az a címe.

asdauisdziasd

csináltam egy kis mass-t a háttérbe. szerintem nyerő. jól jellemzi életemet, bár mostanában pont nem, de mindegy, attól még tetszik ez a káosz filing a képen. értitek ti miről írok, nem? hiszen valószínűleg pár olvasóm ugyanúgy gondolja, mint ahogy én: ez a kép Jó. ma megyünk anyával VHK-ra. ja, de ezt tudja mindenki, akkor viszont. ma megnézettem a bencével az "egy makulátlan elme........"-t és megint rájöttem, hogy jim carrey zseni. cupp.

LÁB

világító lomb elsuhanó gépjárművel

szembe van a fény

érdekes

jövőhéten megyünk kirándulni az iskolával a mátrába. tegnap egésznap filmeket néztem. kivéve törin. irodalom kurzuson az idő urait néztük, mert most épp mesékkel foglalkozunk, érted. és angolon meg nem volt a tanár, ezért a család kicsi kincsét néztük, aminek én örültem féligmeddig, mert szeretem, viszont láttam hússzor és tudom kívülről. kimentem hát fetrengeni a fotelokba. meg passziánszoztam. körülbelül így ez meg holnap megyek anyával VHK-ra, újfent. most már lesz mit mesélnem az unokáimnak, az biztos. a hajón lesz, nem tudom, hogy most végig tudom e majd nézni, reménykedjünk. nem mintha oly szar lenne a VHK, mert én nagyon szeretem, hanem mert fárasztó. sok. koncerten. nagyon igénybe veszi a lelket, meg az elmét. nem is tudom melyiket jobban. na de most remélem állom majd a sarat. sár. bélsár.

ez egy gúnár kloákája

.

megint rákattantam a chemical brothersre. ez csak ilyen közérdekű idiótaság.

nincs kedvem írni

ez

minden folydogál összevissza meg le és föl. igazából mostanában nem nagyon gondolkozom. ez azért is jó, mert azt jelenti, hogy nincs min, vagyis nincsenek fergetegesen vészes dolgok, amik miatt félnem kéne. most nagyjából jó, meg így izé. helyemen vagyok azt hiszem mindenhogy és csak ezt tudnám ragozni a végtelenségig, azt meg inkább nem. majd jövök, ha történt valami izgalmas. egész hétvégén semmit nem csináltam. lehellel tárgyaltam ultrafontos dolgokról a szimplában tegnap. visszaadtam neki az amerikai psychot és egyből fölolvasta a kedvenc részeit, meg azt amikor patrick bateman franciasapkát rak a női neiszervekre, amiket az kondiszekrényében tart... könnyed vasárnap esti mű.

ritkán előforduló, de annál is nagyobb örömhír

na most minden tök király. ez a változások hete. képzeljétek el, hogy összejövök a sráccal, akit kinéztem magamnak. képzeljétek el, hogy visszaköltözöm abba a szobába, ami nekem A szoba. képzeljétek el, hogy abba az iskolába járok, amit direkt nekem találtak ki. hogy minden reggel vidáman kelek, boldogan fekszem le korán, hogy teljesíteni tudjam a korán kelés feltételeit (pl: kipihentség). hogy nem kell idegbetegeskednem, ha véletlenül szarul jár a busz, vagy 10 perccel elalszom és nem érek be pontosan. senki nem baszogat bent ilyenek miatt. nem írják föl szigorú arccal a portán az elkésett perceimet, az osztályomat és a nevemet egy lapra, hogy aztán azt leadhassák a fejeknek, hogy azok aztán ellenem fölhasználhassák és közhírré tetessék pokoli gaztetteimet. hogy akkor megyek ki órán pisilni, amikor kedvem van, mentegetőzés nélkül, hogy bocs, de a szervezetem aktviálta magát és nekem MOST kell kiűrítenem a szünetben megivott iceteát és nem negyvenöt perc múlva, már elnézést a deviáns viselkedésért.... vicc amúgy, hogy pont erre az iskolára mondják, hogy deviánsoknak van, mikor itt mindenki normális emberi lényként viselkedik. akkor megy ki pisilni amikor pisilnie kell, ha rosszul van, hazamegy, ha van fontosabb dolga, mint a másodfokú egyenletek, meg mária terézia rémuralma, akkor inkább a fontosabb dolgát intézi... tök normál. végre nem egy folyamatos olajozásra szoruló robot vagyok, aki nem érti miért nem működik normálisan, hanem egy robot, aki rájött, hogy igazából emberi lény. szóval mondhatni jól vagyok... igen, ja. örültök? én igen :) juhu.

szivárványos hétköznapok, hullasápadt negatív mementó

halo. az iskola király, isten, meg tökéletes és tök sokat tanulunk és mindenki jóarc meg ilyen kurva jól bolondok az emberek. de tényleg... őrültek :) ma a máté az irányi utca közepén félmeztelenre vetkőzött és megmutatta nekünk, hogy neki igenis tyúk-melle van és nyomjuk meg. meg hogy van hónaljszőre. meg hogy a lábszőre szőke. mindezt úgy képzeljétek el, hogy a máténak újszülött bárányka feje van. OLYAN MINT A KISHERCEG. MOST JÖTTEM RÁ. ebben a szent pillanatban. win. szóval ma nagyon sok helyre elmászkáltunk a másik iskola társammal, akinek vörös haja van és a bence. jellemző, hogy megint sikerült csak fiúkat magam köré pakolni bazeg. rajtuk kívül még a petit bírom nagyon, meg a levit. tudjátok. peti meg levi. minden világos, nem? :D peti, levi, máté, bence. ennnnyi. noshát amúgy a prodigy óta fáj a bordám néha. ÉS AKKOR HÜLYESÉGEKET ÁLMODOk, HOGY MÉG! részlet a naplómnak nevezett szennylapból, ami tele van firkálva torz emberekkel, egész sorok vannak vastagon, feketével cenzúrázva, kesze kusza vonalakkal, etc. so:

Azt álmodtam, hogy egy dagadt arc után le kellett húznom a szart a vécén...  Miért álmodok ilyeneket?

Álmomban a Margitszigeti kisvonaton egy rakás nyugdíjas marihuánás cigarettázott, életében először, a sofőr meg magyarázta nekik, hogy hogy szívják, hogy jó legyen.

ilyenek... 

elég jó, nem? de. nem? de. jajne, kezdődik az értelmetlen szavak egymás után rakása. menekülök most el. rebi itt szenved mellettem. ma itt alszok, ok? engedd meg, bébi.

értelmetlen dolgok. én halásztam.

win. ez az iskola win. holnap egyből magyar az első órám, de igazából egy nap max. négy órám van... viszont háromig bent leszek mindig. foto, filmklub, meg ilyenek. win. nem tudok többet írni, nincs kedvem, de leírom miket írogattam a minap a "delfinek meg kavicsok ismeret" füzetembe.

Az összes guruló csirke mérges gazdára.A hó csak hullik és hullik, senki nem tud mit tenni. A lapátok a sarokban hevernek; a cowboyok ideje rég lejárt.

Kasmír végre elszabadult a munkahelyéről. Már nagyon várta a pillanatot. Zöldbab. Tudta, hogy finom lesz. Hazafelé a buszon lejátszódott ugyanaz a jelenet, ami minden nap, ugyanebben az időpontban. Öt zöldre mázolt ember szállt fel a buszra a Gombatő megállónál, helyet foglaltak egy négyes ülésen (Korpa beleült Hazárd ölébe, mert ott jó meleg volt) és boldog cseverészésbe kezdtek.

-Hogy van a szemgolyód, Hazárd? 

-Ki tudja azt, ki tudja! Mindenesetre tegnap jól ment a fakitermelés! -azzal olyat kacagott, hogy füléből áramlani kezdtek a vércsék. -Tudod, manapság nehéz jó feleséget találni, na de maradjunk a tényeknél: a sárga szín szép!

-Hát én ezzel vitatkoznék - vetette közbe Lumpi. - Mióta világ a világ a sárga színt Írországban őrzik, öt lakat alatt. Ebből egyenesen következik, hogy te még soha nem láttad, azaz nem szép. - csücsörített elégedetten Lumpi. Hazárd elővette asztali lámpáját és addig csépelte Lumpit, amíg az föl nem vette a sárga színt. Elégedett csücsörítés.

Kasmír a Szekrénysor megállónál szállt le a buszról. Ezután már csak a zöldbab maradt, ami nem olyan izgalmas szerintem.